A salátaboglárka vagy nyugati salátaboglárka (Ficaria verna, korábban Ranunculus ficaria) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj.
Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de sokfelé, az USA-ba is behurcolták.
Lágy szárú, évelő növény. Március végétől májusig nyílik. Nitrogén- és vízigényes.
Dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eredeti termőhelyéről: a nyirkos ligetekből, surjánosokból a kertbe telepítve gyorsan elszaporodik.
Felhasználása
Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik.
A középkori izlandi mindennapokban zöldség helyett fogyasztották skorbut ellen. A népi gyógyászatban is skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták. A megvastagodott gyökerek nedve szemölcs ellen használható. A homeopátia aranyér kezelésére használja.