Kapcsolatom a kerttel

Rákászné Sinka Erika vagyok, a Zöld pagony kerttulajdonosa, megálmodója és létrehozója. 

                                  a fotó egy koratavaszi kertlátogatáson készült ...

Ahány ember van a Földön, mindannyian máshogyan élünk, máshogyan gondolkodunk, mást tartunk fontosnak, máshogy alakítjuk ki környezetünket, így más lesz a kertünk is. 

Mindenkinek más a múltja, ahonnan jött és amit átélt/megélt, talán még az előző életéből is hozott magával jó- és rossz gondolatokat, tapasztalatokat, élményeket. 

Sajnos ezekre már nem emlékszek, de a tetteim azt bizonyítják, hogy tudat alattim „emlékszik”.

Azt biztosan tudom, a hogy a kert, a növények, a virágok, a természet mindig is vonzott, közel álltunk egymáshoz. 

Lehet, hogy előző életemben fa, vagy virág voltam?! --- Talán!? 

Gyerekkoromban, nyaranta, sok időt töltöttem vidéken, a nagyszüleimnél. Én még az a generáció voltam, akiket annak idején: falura „leadtak a nagyihoz”. 

Igazán csodás gyerekkorom volt!

A vidéki, nyugodt élet, ahol minden nap csak a játékról, a kertészkedésről szólt. 

Csak a jóra emlékezek: hajnali ébredések, állatok etetése, vizet hozni a kútról, tejet vinni a TSZ-be, forró homokban való hosszú séták a hátsó kertben, a szőlősben, vagy a kukoricaföldön... 

Igen, szép emlékek, melyek egy időben (kamasz koromban) eltűntek, majd évek múltán ezek a régi, (majdnem) elfeledett emlékek újra megjelentek, … sőt feltörtek! 

Évek teltek el, jelenleg a harmadik kertemet alakítom, miközben a környezetemet is szépítem.

Úgy érzem ez az életem, pedig nagyon sokan nem hittek (sőt a mai napig), nem hisznek nekem/bennem. 

Amikor 2001. telén, megkaptam az 1290 m2-nyi (természettől elrabolt), szűz területet (mely régen szántóföld és legelő volt), rengeteg minden kavargott a fejemben. 

Az előző két kert „tapasztalatával” csak sejtettem, hogy mit szeretnék kezdeni evvel a nem is olyan kicsi területtel, de biztosan nem tudtam, nem is tudhattam. Akkor még nem volt internet, csak televízió, szakkönyvek, melyek jobbára zöldségekkel és gyümölcsökkel foglalkoztak, néha egy-két „virágos könyvet” lehetett kapni.

                      a fotó egy májusi kertlátogatáson készült, a komposztáló felől ...

A vidékről hozott emlékek is jobbára a zöldség és gyümölcs körül forogtak. Virágos kert, szinte alig. 

Az ember (kertész) elveszettnek érezte (érezhette) magát a nagy „semmiben”! 

Először kockás papíron terveztem meg nagyvonalakban leendő kertemet, majd nagyon hamar rájöttem, hogy ez nem megy nekem. Nem szeretem a szigorú, meghatározott, behatárolt kereteket, a szabályokat!

Arra viszont mindenképpen alkalmas volt, hogy elképzeljem/megtervezzem, a nagyobb fákat (örökzöldeket, lombos fákat), melyek a kert gerincét képezték. Bár sok fát és cserjét én ültettem egyedül, de mégis az volt a legnagyobb élmény, amikor már a nagyobbacska gyerekeket is bevontuk az ültetésébe (pl.: az oszlopos smaragd tujákat, melyek mára sajnos már megbetegedtek, - kivágásra kerültek).. 

Telt, múlt az idő, a kert szinte nem is változott, csak „élt és virult" (a maga módján), de nem alakult, fejlődött.

Akkor még „főállású anyaként”, a gyerekek voltak számomra az elsők. A mindent betöltő csoda. Fantasztikus idő volt ez, örülök, hogy ennek a szép feladatnak élhettem! 

Majd ahogyan a gyerekek nőttek, egyre több időm lett a kerttel foglalkozni.

Ahogy már írtam, senki nem hitt bennem, mondogatták: „minek ez a sok növény, … már megint virágot vettél, … én nem segítek gazolni, … utálok füvet nyírni,… minek már megint locsolni  … már megint növényeket vettél?! 

Jöttek a reakciók, a kétségek és velük együtt a kérdések is. Majd később rájöttem: hiszen én ezt imádom! Sőt, ez a mindenem!

Minden csak úgy jött, mint egy folyam, egy hosszú folyamat része, mely a mai napig is tart. 

Voltak nehéz, nagyon nehéz periódusok is, de voltak igazán felemelő és sikeres pillanatok, melyeket megragadtam és új erőre kaptam. 

Igazából akkor történt a változás, amikor „öntudatra ébredtem”, vele párhuzamosan, vagy mellette jöttek a „sikerek és az elismerések”.

Még magamnak is újszerű volt és hihetetlen. 

Bár ekkor már magabiztosabb voltam és a kert több lett, mint hobbi, vagy terápia. 

Kialakult egy mélyebb érzés: a szenvedély!!! 

Mely a mai napig  tart. 

Mindegy, hogy esik, vagy fúj … én a kertben vagyok.

Pár éve a fotózás is nagy kedvencem lett. Így együtt a kerttő, igazi, teljes élet!!! 

Számomra így gömbölyű! (ahogyan régi, nagy kedvencem, Katona Klári is énekelte sok-sok évvel ezelőtt!)

Hogy kertészkedés közben mit is gondolok? …. valami megfoghatatlant! 

Megszűnik az idő és tér, mintha más idősíkba léptem volna, csak a körülöttem lévő növények (és állatok) léteznek.

Úgy érzem, most magamat adom, belső érzésekből dolgozom, ösztönösen cselekszek. Nincs rá recept, leírás, szabály, elgondolás, terv… nehéz is lenne szavakba önteni.

Kellemes, mindent elsöprő érzés ez! 

Növényvásárlás? 

Igen, fontos a tudatos növényvásárlás, a tervezés, a konkrét elképzelés. 

Begyek a kertészetbe, virágárudába és ha meglátom, hogy kölcsönös a vonzalom, akkor hazajön velem, hazamegyünk együtt. 

Itthon pedig nem ültetem el rögtön, ... szemléljük egymást hosszan, jobbról, majd balról.

A lehetőségekhez, a növény igényeihez alkalmazkodva elhelyezem, de még nem ültetem el, megnézem messzebbről is, sőt alszok is rá egyet. 

Majd jön az ültetés, ami maga a szertartás. 

Majd hónapok, talán évek is eltelnek, mire kiderül, hogy jól döntöttem, jól választottam-e?! Helyes volt-e az elképzelésem? 

Hogy kinek mit ad és egyben mit nyújt a kert?!

Nagyon különböző lehet. 

Ez egy történet: ember és kert (Természet) között, amihez idő, nagyon sok idő kell. 

Én azt vallom, hogy (igaz ott vannak a szakemberek, tájépítészek, kerttetvezők) a saját kertünket kell megterveznünk, mert az mi vagyunk, saját magunk, a mi életünk, a mi önkifejezésünk. Ezt nem lehet rosszul csinálni! Ezt csinálni kell! 

Ha valaki a kertjében kényelmetlenül, idegennek érzi magát, sőt, rosszul érzi magát, akkor, valamit tényleg nem jól csinál, de ez csak azért lehet, mert nem szakított rá elég időt, hogy a kertjével eggyé váljon, megismerje. Még nem tárult fel neki a kert, nem mutatkozott meg teljes egészében.

Ekkor bízza szakemberre. Ez is lehet egy választás. 

Kérje szakember, hozzá értő segítségét.

Klímaváltozás 

Évekkel ezelőtt (talán már több, mint 40 éve!) hallottam először a klímaváltozásról. 

Akkor még az említett veszélyeket nem érezte magán az ember, sem a kerten! 

Mára ez gyorsan átalakult. Sőt, katasztrofálissá vált. 

A növényeim el fogják dönteni, hogy tudnak-e élni itt velem, a kertemben, vagy más fajták után kell nézzek. 

Mindenképpen előnybe kell részesíteni a problémamentes, az őshonos, vad növényeket.

Talajtakarás, mulcsozás.

A jövőben a kertészkedés talán legfontosabb dolga, területe lesz, bár már ma is az! 

A vízzel mindenképpen takarékoskodni kell, főleg ha már nem is lesz?! 

Újratervezést és átgondolást igényel!

Mivel nagyon fontosnak tartom ezt a kertészeti szakterületet, ezért részletesen és sokszor is foglalkozok vele.

                            szeretem, amikor a Látogatók kíváncsiak és kérdeznek ....

Kő, kavics a kertben?! 

Ez akár egy külön téma is lehetne, mely még ma is nagyon megosztó történet.

Nekem is van a kertemben, tökéletesen beilleszthető a természetes kertekbe is, megfelelő arányok és növénytársítások mellett. 

                              kertlátogatás alkalmával, a Látogatók gyűrújében ...

Térkövezés, beton. 

Minél kevesebb legyen, ha lehet.

A zöld fűfelület aránya nagyobb legyen, persze ez utóbbit locsolni kell, mondják az ellenzők! Meg kell találni a helyes utat és egyensúlyt! 

Ez mindennek az alapja!

Mindenképpen nagy felelősségük van a szakembereknek, kerttervezőknek, nem mellesleg a kerttulajdonosoknak is. 

Átalakulóban van a természet és vele együtt kertem is, a Zöld pagony! 

Ehhez muszáj alkalmazkodni, nincs más választásunk! 

Örülök, hogy elolvastad rövid bemutatkozásomat. 

Tarts velem itt, a blogon ... 

Vadvirágos üdvözlettel, 

Erika

               A fotót Farkas Éva készítette, kertlátogatás alkalmával - 2020. június 13.

A Bejegyzés fő fotóját Frenyó Krisztina készítette - 2022.