Kártevők áttelelése

Szinte már évek óta nincs keményebb fagy teleinken. Ennek persze nagyon örülünk, amikor a fűtés-számlát megkapjuk, de  a kártevő rovarok sikeres áttelelésének sikere is biztosított így.

Az igazi, téli fagyok elmaradnak, havazás egyre ritkábban, vagy ha mégiscsak hullik a hó, akkor sokszor több heti mennyiség egyszerre zúdúl le, megterhelve az örökzöldek ágait a nehéz, vizes hóval. 

Az eddigi párás, nyirkos, csapadékos ősz és a tél sem segít nekünk a kártevők visszaszorításában.

Az oly sok gondot okozó kártevők különböző stratégiával élik túl a téli időszakot.

Bizonyos lepkefajok elvándorolnak délebbre (Észak-Amerikában a pompás danaiszlepke, hazánkban pedig a gyapottok bagolylepke), egyes bogarak a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak (pajorok és drótférgek), vagy az avarban bújnak meg, mások a fák kérgében, repedéseiben húzzák meg magukat.

A rovarok ezt az időszakot nyugalmi állapotban vészelik át, melyet diapauzának nevezünk. Ekkor lelassulnak életfolyamataik, lecsökken testük víztartalma, hogy a fagy ne tegyen kárt bennük.

A telelőre vonulő rovarok testük víztartalmát lecsökkentik, vagy testnedvjükben fagynak ellenálló anyagot, glicerint halmoznak fel.

De nemcsak a hőmérséklet, hanem a levegő nedvességtartalma is komolyan befolyásolja áttelelésük sikerét. Amennyiben a környezet nedvességtartalma magas, ez kedvezőtlen életteret nyújt az áttelelő rovarok számára.

Sok faj, mint például a vetésfehérítő bogarak, erdőszélek, árokpartok növénymaradványait szeretnek áttelelni. Száreaz időszakban sikeresen áttelelnek, de esős, párás időben a sok nedvességtől megfulladnak, vagy rovarpatogéngombák által éri őket a halál. 

Enyhébb, nedvesebb telek után jóval több kártevőre számíthazunk, míg a keményebb, száraz, hosszú hetekig tartó fagyok megtizedelhetik a kártevők létszámát.